tutuka: vittem magammal kávét, aeropresst (christina nemnormális kávén él). persze az ital erkélyen elköltése túlzás, úgy 38 fok lehetett épp - árnyékban.
tutuka: a bögrémről meg ne feledkezzünk! william & catherine ❤️
tutuka: erkélyről kinézős.
tutuka: christina már munkában, én az időeltolódás miatt még nem a gépem, de a burj khalifa előtt és medence partján. nevezhetném magaséletnek.
tutuka: tomival eb-döntőn.
tutuka: csalódott gallok.
tutuka: boldog portugálok.
tutuka: egyszerűen nem tudom megunni ezt a látványt. lenyűgöz, hogy emberek vagyunk. vagy valami ilyesmi.
tutuka: délutáni olvasó-session. a napjaim így teltek kábé: kávé ➡️ pool ➡️ meló ➡️ kávé ➡️ pool ➡️ valami más ➡️ alvás a jégveremben ↩️
tutuka: leginkább franciákkal néztük a meccset. a végére elég nemjófejekké váltak, pedig én inkább nekik szurkoltam.
tutuka: pont azon a napon derült ki, hogy nagyjából búcsúzunk a cégtől, amikor Tomiéknak vittem a múltkori dubaji látogatásomból elmaradt ajándékokat. Mondhatnám sorsszerűnek is, így aztán csináltam egy fényképet róla, hogy megmaradjon a pillanat.
tutuka: csináltam egy képet magamról is: valahogy bizonyítani kell a szerkesztőmnek, hogy tényleg ott voltam.
tutuka: éjszakai séta tomiékhoz. horror, terror és pokol egyben: egyelőre még nem vagyok képes ennek a melegnek a rendes leírására.
tutuka: az ellenállás melankóliája: reggeleim Krasznahorkai Lászlóval. tudnám ezt adni a világ végéig.
tutuka: nekik készült a pörkölt nokedlivel és tejfölös uborkasalátával, méghozzá leginkább azért, mert a jobb szélen ülő Márta magyar származású, apukája 56-os kivándorló. ő maga nem beszél egyáltalán magyarul, de azért kapott tőlem túró-rudit is (nem ismerte).
tutuka: eddigi életem eddigi legmelegebb pillanatai.
tutuka: jo, rebecca, christina.
tutuka: eni, morgan, lock stock, brunch.
tutuka: lock stock & barell
tutuka: eni, tilly, happy hour.
tutuka: Morgan, Brendon, na meg a szemüvegem.
tutuka: a lényeg persze nem az LSB felirat, hanem az erkölcsrendészet által épp a színpadról lesegített Morgan.
tutuka: eni, tomi.
tutuka: Jo és Becca. a színpadon épp egy fiú a seggét rázza, csak az nem fért rá a képre.
tutuka: christina, meg az én.
tutuka: #mydubai. fontos kép, mert számomra gyakorlatilag a felhőkarcolók és a mindenütt jelenlévő hatalmas villanypóznák írják le legjobban Dubajt. Szerencsés is, mert épp irgalmatlan pára volt, ami az én fejemben szintén valami nagyon dubaji.
tutuka: viszlát! (nem az én nyakpárnám)
tutuka: A látvány, amit nem szeretnél egy repülön látni. (persze nincs semmi baj, csak párásítanak. mondjuk én még ilyet nem láttam.)
tutuka: legyen rendes reggeli dubaiba indulás előtt, ha már fapadosra esett a választás. sonkapult, amerika elhallgatott történelme.
tutuka: millió-millió-millió rudi száll! (garamtomi rendelése)